Felcsíki népdalszövegek

Gyermekcsúfolók:

Gyula, Gyula, Gyurka,
Három kiló hurka
Kinyúlott az útra,
Három kutya húzza, a negyedik nyúzza.
Feri, Feri, félre veri,
a pipéket megnyergeli.
Lementem a pincébe túrót csipegetni
Apám, anyám utánam jött pofon veregetni.
Nád közé bújtam, nád sípot fújtam
Az én sípom azt fújta, hogy te vagy az a nagy szájú.
Egyedem, begyedem, kender tánc
Féreg lyukba' mit csinálsz.
Nem csinálok egyebet,
Csak eszem a kenyeret
Egy, kettő, három, három, négy, öt,
Koca malac megdöglött.
Holnap lesz a végrendelet, én viszem el a sok pénzet
S neked hagyom a sok népet.
 
Meg leszel mondva,
Ki leszel dobva a szemétdombra.
Kilátszik a segged lika.
Üszök farkán boszorkány,
szítja tüzet jobbacskán.
Lackó, fickó, göndör a disznó,
Kutya gyilkos teremtette, tyúk a petit elejtette.
Dini Dani, daganat, fogdossa a halakat,
De a halak ügyesek, Dini-Dani elesett.
Jóska, Jóska, babocska,a békának, rokonja.
Egyerem, begyerem, diszomdé,
Otrom, fotrom,Gáboré,

Áj, páj, dunidáj,
Ájer, fájer, hopp.

Jaj, de szépen cseng a lapi,
Hozzád megyek, rózsám lakni.
Ha hozzád nem megyek lakni,
Száradjon el az a lapi.
Száradjon el fügefástól,
Mért maradtunk el egymástól.
Száradjon el fügefástól, ájná-ná-ná-ná-ná-ná-ná,
Mért maradtunk el egymástól, tyuhajja.

Harangoznak, harangoznak,
Talán az én galambomnak,
Bárcsak addig ne temetnék,
Míg én innét oda mennék.
Német muzsikást fogadnék,
Keserves nótát húzatnék,
Német muzsikást fogadnék, ájná-ná-ná-ná-ná-ná-ná,
Keserves nótát húzatnék, tyuhajja.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt


Jobb a bor, jobb a sör, jobb a pálinkánál.
Egy szép magyar menyecske száz olá’ leánynál....

Mer’ a magyar menyecske ügyes mint a fecske,
De az olá’ menyecske büdös mint a kecske.

Ha meguntad rózsám vélem életedet,
végy egy szalmaszálat, s fúdd fel a seggemet.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Édesanyám meghalok, meghalok,
Még az éjjel házasodni akarok.
Édes fiam ne halj meg,
Inkább szombat este házasodjál meg.

Sarjú, buglya ne borúlj, ne borúlj,
Mer` én érted soha nem búsulok,
Édesanyám meghalok, meghalok,
Még az éjjel házasodni akarok.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Édesanyám ne sirasson ingemet,
Menjen haza, sírassa az öcsémet.
Mer` az öcsém nem katonának valo,
Gyenge legén`, könnyen megrúgja a ló.

Verd meg Isten a gőzkocsi kerekét,
Mind elvitte a legények elejét.
Hátra hagyott egyet-kettőt, nyomorút,
Lányok felett még az ég es beborult.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Elvesztettem a juhaimat valahol.
Régi babám nem láttad-e valahol?
Láttam bíz` én Magosbükk tetejibe,
Két fa közé le valának feküdve.
 

Fecskemadár költsd fel a juhaimot,
Még az éjjel kimulatom magamot,
Kimulatom magamot egy csárdában,
Ej, régi babám, szerettelek, hiába.

Este van már babám, éjfél tizenkét óra,
Nem csavarog senki már a faluban.
Csak én dalolok mer` nem tudok aludni,
Fáj a gyenge szívem, a szerelem gyötöri.

Ez a barna legény, ha bémegy a kocsmába,
Kocsmárosné tele pohárral várja,
Tele van a pohár, bal kezében a kancsó,
Megcsalt engem a babám, az a semmire való.

Ez a barna kislány, ha be megy a templomba,
Hármat fordul rajta a rakott szoknya,
A legények összenéznek a karba`,
Ki babája lehet ez a kislány, de csalfa.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!




Elvesztettem kecskéimet, többet nem aluszok,
Megkaptam a kecskéimet, másszor es aluszok.
Jaj, ezek nem azok, mer’ ezek csutakok,
Többet nem aluszok.

Rengesd uram a gyermeket, hogy menjek a táncba,
Mer` ott vannak a bacukák a jó mulatságban.


Komámasszony pincéjében, ott a tikok tánca,
Ez a kicsi sánta kecske csak egyedül járja.


Jaj, Istenem mit csináljak, megyek Budapestre,
Mer’ ott vannak a szép lányok minden szombat este,
Jaj, éjjel nem aluszok, nappal jól dolgozok,
Hogy egy szép lányt vegyek, kivel szépen éljek.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Elvesztettem zsebkendőmet
Megver anyám érte.
Megkapták a szép legények
Csókot kérnek érte.

Szabad péntek, szabad szombat
Szabad szappanozni
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Egy szép napon csütörtökön délután
Pipa békopogtatott az ablakán,
Jó estét édes gazdám, haza jöttem már,
Van-e a számomra egy karika dohány?

Erre a pipa muzsikást fogadott,
Száz lejére trafik dohányt hozatott,
Pipa megtáncoltatta a tubákos zacskót,
A csatora a muzsika tartót.

Erre a pipa szurkáló es felugrott,
Hát én édes jó gazdám, mire jutok?
Rákötlek a zacskómnak a recés szélére,
Eléveszlek, belétesztlek s kiveszlek.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Fehér László lovat lopott
De nem egyet, hanem hatot.
Kettőt fogott hintójába
Négyet csapott logójára.

Ezt a város meghallotta,
Fehér Lászlót lefogatta,
Fehér Lászlót lefogatta,
S a börtömbe bezáratta.

Fehér Anna meghallotta
Elment a börtön ajtóra:
- Bátyám, bátyám Fehér László
ébren vagy-e, vagy aluszol?

Hugom, hugom Fehér Anna
Ébren vagyok, nem aluszok
Ébren vagyok, s nem aluszok
Most es rólad gondolkozok.

Fehér Anna nem nyugodott
Elment a törvénybírohoz:
- Biró, bíró, törvénybíró,
Szabadítsd ki a bátyámat!

Hozok néked zsák aranyat
Szabadítsd ki a bátyámat.
Nem kell nékem az aranyad,
Háljál velem az éjszaka.

Bátyám, bátyám, Fehér László
Azt mondta a törvénybíró:
Háljak vele az éjszaka,
Bátyámot megszabadítsa.

Hugom, hugom, Fehér Anna,
Ne hálj vele az éjszaka,
Lányságidat elveszíted,
Bátyádnak fejét veteted.

Bíró, bíró, törvénybíró,
Mi zörög az udvarában?
Lovam viszik itatóra,
Annak zörög a kantárja.

Anna, Anna, Fehér Anna,
Ne keresd te a bátyádat,
Ott van kinn a zöld erdőben,
Akasztófa tetejében.

Bíró, bíró, törvénybíró,
Egyéb átkot nem kívánok:
Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ lángot hányjon.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


 

Gólyás:


Elfogyott a mákos rétes, megmaradt a tál,
Énutánam barna kislány, ne várakozzál.
Gólya, gólya, sárga lábú gólyamadár.

12O éves öregapám most házasodik,
Össze veri a bokáját, úgy ugrándozik
Gólya, gólya, sárga lábú gólyamadár.

Budapesten a nagysága maga mosogat,
A szolgáló a kapuban csókot osztogat,
Gólya, gólya, sárga lábú gólyamadár.

Az én apám bölcsőgyáros, fia vagyok én,
Ő csinálja a bölcsőket, balévalót én,
Gólya, gólya, sárga lábú gólyamadár.

Ismerek egy nagy madarat, gólya a neve,
Háztetőknek, kéményeknek kelepelője,
Gólya, gólya, sárga lábú gólyamadár.

Budapesten a nagysága maga mosogat,
A szolgáló csókolja a nagyságos urat,
Gólya, gólya, sárga lábú gólyamadár.


Gyere rózsám a kenderbe,
Nézzük mi van a pendelyben.

Kék liliom a gatyában,
Szúrjuk a bőrt a tarisznyába.
Trállá lá..........

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Hajnal csillag szépen ragyog
Én még ebben a helyben vagyok. (/ a kocsmába vagyok)
Jaj Istenem, hogy szégyellem
Hogy reggel kell nékem hazamennem.
De én aztot megteszem, haza megyek, s lefekszem
S ki aluszom magamat szép csendesen.

Tegnap es ma mentem haza,
Ma es holnap megyek haza.
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell nékem hazamennem.
De a szégyent félre teszem, reggel es haza kell mennem,
S kialuszom magamat szép csendesen.

Ha az úton kettő megáll
Ingem beszél, ingem csudál.
Ne csudálkojz, nézd meg magad
Véled es a nagy Úristen szabad.
Eridj haza, s feküdj le, rálépek a füledre, ha kell mind a kettőre.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt!


Kicsi csillag jaj de rég, hogy vándorolsz,
Nem láttad-e a babámot valahol?
Mondd meg nékem, ha láttad es, ha nem es,
Hogy ne fájjon az én szívem azétt es.


Kicsi csillag, ha leesik elterűl
Az én rózsám ahol lát es elkerűl
Ne kerűlj el édes-kedves galambom,
Mer` én néked rosszadat nem akarom.

Kicsi csillag jaj be rég, hogy vándorolsz,
Nem láttad-e a szeretőm valahol?
Láttam bíz` én a domokosi csárdába`,
Piros bort iszik egy `ódalszobába`.

Verd meg Isten ki a gőzöst csinálta,
De még jobban ki aztot feltalálta.
Elviszik a székely fiút messzire,
Románia savanyú kenyerire.

Kicsi csillag ej be rég, hogy vándorolsz,
Nem láttad-e a juhaimot valahol?
Láttam biz` én Kurtapatak fejibe`,
A kút mellé le voltak telepedve.

Száraz fából könnyű hidat csinálni,
Ej, de bajos szeretőre találni.
Találtam én szeretőre, de jóra,
Ki elviszen a bánatos hajóra.

Én Istenem adj erőt a lovamnak,
Hogy kerejsek más szeretőt magamnak,
Mert aki volt el kell aztot feledni,
Mert az anyja nem engedte szeretni.

Új korában repedjen meg a csizmám,
Ha én többet járok a babám után.
Eddig es csak azétt jártam utána,
Csalfa szeme csalogatott utána. (/ két jó // nagy júh)


Komámasszony pendelye, trállárilom,
Kertre ki van terítve, trállárilom
Komámuram, ügyeljen, trállárilom
Hogy a szél el ne vigye, trállárilom

Azt a szél el nem viszi, trállárilom
Mert a folt nem engedi, trállárilom
Azon cérna, azon folt, trállárilom
Kilenc sustyák ára volt, trállárilom.


Kis kertemben uborka,
Reá kapott a róka.
Hadd el róka megleslek,
Komáromba vitetlek.

Komáromba vitetlek,
Kurta vasra veretlek
A tömlöcbe vetlek
Onnan ki sem szedetlek.

Domokosi sörkertben
Ittam a bort, s a pálinkát hitelbe.
Addig ittam, s múlattam
Eltőt a nyár, s gagya nélkül maradtam.

Ezt a százast látod-e
Ha megiszom régibabám bánod-e.
Én a százast nem bánom
Jön a tavasz mást keresünk a nyáron.

Fehér fuszulyka virág,
Ne jöjj nálunk, ne jöjj hozzánk napvilág.
Egyszer jártál sötétbe, beléestél a moslékos cseberbe.
(/ Inkább gyere sötétbe hadd üljek az ölödbe. // Gyere nálunk setétbe` kacsintsak a két ragyogó szemedbe.)

Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol, nem parancsol, senki most,
Ha parancsol valaki,
Nyitsd az ajtót, nyitsd az ajtót, s hanyítsd ki.

Járd hajnalig, s virradtig,
Míg a patkód, míg a patkód, elváslik.
Ha elváslig éjfélig,
Még reggel is, még reggel is, felvedlik.


Cepper:


Hej, Gyurkáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz
Hányja veti fakalánját
Kihez adja a leányát.

Hej, Gyurkáné kakast árul
Lyukas a pendelye hátul
Lyukas elől, lyukas hátul
Lyukas minden oldalából

Tegye belé, vegye ki
Az Isten megfizeti
Nincsen abban semmi jó
Semmi kedvemre való

Ajaj ajaj, ne tegye belé
Szűk a lika, lágy a hegye,
Nem menyen belé.

A csizmámon nincsen kéreg,
Kirágta a patkány, féreg
De én tetetek, de én tetetek,
Mert én csíki leányt szeretek.


Most jöttem Gyuláról,
Gyulafehérvárról.
Leesett a lovamról a patkó
A három lábáról.

Csak egy maradt rajta
az es kotyog rajta.
Kovácslegény régi jó pajtásom.
Gyere szoríts egyet rajta.

Meg es szorította,
Meg es kopogtatta.
Kovácslegény maga es azt mondta
Betyár legény a gazdája.

Betyár legény a gazdája,
Eszik, iszik a csárdában,
Jó nagyokat iszik, mulat a csárdában,
Kis pejlova hasig jár a sárban.


Nálunk felé a leányok úgy tesznek,
Haza mennek kürtőskalácsot sütnek
Sütnek süteményeket, várják a legényeket
Egész éjjel forgolódnak szegények.

Az én uram kőbányában dolgozik,
Szombat este kapja ki a fizetést.
Enni vinnék, nincs mibe, lábasomnak nincs füle,
Fazakamnak kilyukadt a feneke.

Ha te elmész, én is el
Töled biza nem maradok el
Gyere ide, búj ide, hadd üljek az ölödbe,
Hadd nézzek a két ragyogó szemedbe.

Úgy szeretlek, mint a mákos kalácsot,
Gyere ide, csókoljam meg a szádat,
Gyere ide, bújj ide, hadd űljek az ölödbe,
Kacsintsak a két ragyogó szemedbe.


Naskalaton esik az eső
Jaj Istenem nem lesz jó idő
Elsárosodik a topánkám,
Megver érte az édesanyám.

Erre gyere, erre nincsen sár
A kapumon semmi féle zár
Az ajtómon fából a kilincs
Az ágyamban mégcsak szalma sincs.

Szalma volna, de ha párna nincs.
Párna volna, de ha csrege nincs.
Cserge volna, de szerető nincs
Így hát akkor tyuhaj semmi sincs.(...semmiféle sincs)

Erre gyere, erre nincsen sár
A kapumon nincsen semmi zár,
Az ajtómon fából a kilincs,
Jaj Istenem, még szeretőm sincs.

Volt szeretőm, volt még három is:
Szőke, barna, de még csinos is.
Mind a három szeretőt talált,
Jaj Istenem, hogy éljek tovább.


Piros kancsó, piros bor
Mindjárt rám kerül a sor.
Iszom a bort ölelem a babámat,
Úgysem érem keresztül a világot.

Nincsen pénzem, de majd lesz
Hogyha Csíkba’ vásár lesz.
Eladom a feleségem párnáját
Még az éjjel mind megiszom az árát.
Eladom a szürkét meg a feketét
Ölelem a barna menyecskét.


Októbernek, októbernek elsején
Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól
S azután a csíkkarcfalvi lányoktól.

Öntsed, öntsed bús szemeim könnyeim,
Senkinek sincs oly bánatja, mint enyim.
Mer’ engemet kedves babám elhagyott
Aki ingem tiszta szívből óhajtott.

Ha elmégy es édes rózsám, kévánom
Még az út es piros rózsájé váljon,
Még a fű es édes almát teremjen,
A te szíved ingem el ne felejtsen.

Ha kimegyek arra magas tetőre
Találok én szeretőre kettőre.
Ajaj, ajaj de nagy baj,
Hogy a babám szíve olyan mint a vaj.

Az Isten es Katonának teremtett,
S ej de még a pap es annak keresztelt.
Az es leszek míg a világ világ lesz,
Míg az égen egy ragyogó csillag lesz.

Csíkkarcfalva, te itt maradsz örökre,
Csak még egyszer kimehessek belőle.
Adjon Isten jót a Magyar hazának,
S az oláh es kérjen, ha kell magának.


Rég megmondtam bús gerlice,
Ne rakj fészket út széjire,
Mert az úton sokan járnak,
a fészkedből kihajdásznak,
Rakjál fészket a sűrűbe,
bánatfának tetejébe, tyuhajja.

De, ha kérdik, hogy ki rakta,
mondjad, hogy egy árva rakta,
kinek sem apja, sem anyja,
sem egy igaz atyafia,
kinek sem apja, sem anyja,
sem egy igaz atyafia,tyuhajja.

Megvert Isten ostorával,
Az anyósom a fiával.
Jaj, Istenem mért’ vertél meg,
Én ezt nem érdemlettem meg.
Jaj, Istenem mért’ vertél meg,
Én ezt nem érdemlettem meg.

Adjon isten mindennek jót,
Mer’ az enyém búbánat volt.
Búba feresztett a bába,
Állt vóna’ a görcs lábába.
Búba feresztett a bába,
Állt vóna’ a görcs lábába.


Sűrűn vettem a kenderem.
Gyakran termett rajta
Nem kell nekem a kender,
Csak a pozdorjája.

Hess, légy, ne szállj rám,
Beteg vagyok én,
Csókolj meg, édes rózsám,
Meggyógyulok én.

Pozdorjából tüzet rakok
megfűtözök rajta,
az én babám gyócsgatyáját
megszárítom rajta.

Hess, légy, ne szállj rám,
Beteg vagyok én,
Csókolj meg, édes rózsám,
Meggyógyulok én.

Domokoson kéretének,
Oda nem adának
Egy dánfalvi csapnyesőnek
Odaloccsintának.

Hess, légy, ne szállj rám,
Beteg vagyok én,
Csókolj meg, édes rózsám,
Meggyógyulok én.

Ide kattintva meg is hallgathatod a népdalt 

Titkon tartottam egy ösvényt.
Amin, rózsám, hozzád járék.
Irigyeim irigyelték,
S az ösvenyt elkerítették,
Ihajja, de csuhajja

Szerettelek sok ideig,
Egyik keddtől szeredáig.
Úgy-e babám sok szép idő,
Száradjon beléd a tüdő. /AKÁRHOGY IS HÚSZ ESZTENDŐ
Ihajja, de csuhajja


Úgy akartalak szeretni, ne tudják,
Irigyeim kivilágosították,
Kivilágosították a szememet,
Nem akarják babám, hogy szeresselek.

Barna kislány miért vagy olyan szomorú,
Fejeden a menyasszonyi koszorú.
Jer` közelebb szakítsak egy virágot,
Felejtsem el a te régi jóságod.

Titkon hervad, titkon nyílik a rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek vóna,
Jobb lett volna az én árva fejemnek,
Hagytam vóna békit’ a szerelemnek.

Verd meg Isten azt az anyát s az apát
Aki gazdag embernek adja lányát,
Mert a gazdag üti, veri, rongálja,
De a szegény megöleli, csókolja.


Táncszók:


Helyet, helyet nekünk is
ha kicsikék vagyunk is!

Túrót ettek nyüvesen,
attól járják ügyesen.

Járompálca, járomszeg,
járjad bolond, nincs eszed!

Domokosi legények,
mind ügyesek szegények,
csak az a hiba bennük,
félre kacsint a szemük.


Kicsi nekem ez a terem,
a fejemet belé verem.

Ez a kicsi szegellet
megér háromezeret.

Csípd meg bogár a seggit,
lapostetű a tökit.

Kicsi nekem ez a ház,
kirúgom az oldalát.

Többet ér a hasam alja
mint az egész Dormaalja!

Csípd meg bogár a likát,
bogárojzék egy szikrát.

Csak a csontja s a bőre,
mégis pezseg a vére.

Kerüld meg a kemencét,
csókold (srófold, szőröld) meg a menyecskét!

Apró bingyó pityóka,
esmen' megvót' egy nóta.

Kicsi leány Marika,
forog, mint a karika.

Ez a legény olyan szép
mint egy háromlábú szék.

Ez a legény olyan fürge
mint egy háromlábú ürge.

Ez a legény úgy járja, akad össze a lába.
Az én lábam kijárja, csak a padló kiállja.

Ide lábam, ne tova, hátra van még a java.

Ide lábam, ne tova, ne menj szomszéd faluba.
Ha reggelig nem járod, száradjon le a lábad!

Öregesen, ügyesen, úgy segít meg az Isten.

Úgy szeretem Emerkát,
mint az édes pálinkát.
Emerka es engemet
tépi le az ingemet.

Úgy szeretem uramat,
lepisilem (huggyom össze) magamat
uram es úgy engemet,
tépi le az ingemet.

Minden ágon kettő három,
jaj, Istenem ki lesz párom,
lehet nekem olyan párom,
megfeketedik a hátam.

Reggelig, reggelig, akkor es egy darabig.

Lábujjkámon a köröm, azon felül az öröm.

Aratás, takarás, akkor van a jajgatás.
Lakodalom, sokadalom, akkor nincsen beteg asszony.

Aki nem tud aludni, jöjjön ki csudálkozni.
Minden ember jöjjön ki lásson csudát ideki.

Ez a legény kóbori, meg kéne borítani.

Ez a leány túrót árul, lyukas a gatyája hátul,

Míg a túrót árulgatja a pendelyét megfoldhatja.

Ereszd el a hajamat, úgy sem hagyom magamat.

Nyomás, nyomás, nem a pina vakarás!

Piros alma, gömbölyű, ez a kontrás féltökű.

Aranyóra a falon, úgy járom, hogy akarom.

Aranyóra a farom, úgy jár, ahogy akarom

Ez a leány talicska, minden legény taszítja.

Hány esztendős lehettél mikor bingyózni kezdtél.
Tizenhárom meg egy fél, úgy bingyóztam mint a szél.

Túl a hegyen zabkéve, a legénynek lány kéne.

A pendelyem szegélye, hat legény kell melléje.


Ez a legény olyan, szegény, három krajcárt biztos megér.


Azért adtam három pengőt, hogy a farod járjon rezgőt.
 

Báthory Kardinál, Erdély fejedelme, itt végezte életét.

Végső veszedelme tulajdoníttatik Nagy Kristály Andrásnak, mikor egy híja volt az 1600nak.



Óh, te tündér és csalárd világ,
Mi benned van mind csupa hívság,
Halál előtt minden leromlik,
Testünknek is vára elomlik.

Kik magas helyeken is ülnek,
Halál téged, el nem kerülnek,
Nem menthet meg kincs vagy uraság,
Lerogy előtted hatalmasság.

Mint szép virág mikor kinyílik,
Illatos, de hamar elmúlik,
Ember élete itt úgy virágzik,
S ékessége mind elváltozik.

Ím én is a világ mezején,
Virágozni kezdék idején,
De mely hamar híressé lettem,
Oly hamar már el is enyésztem.

Ama híres Báthory házból,
Születtem nagy és fényes ágból,
Bíbor, bársony, selyem fedeztek,
Széltől s napfénytől is őriztek.

Gyermekségem volt kellemetes,
Szüleimnél voltam tetszetes,
Ifjúságom mások példája,
Volt főméltóságok csodája.

Hogy lelkemet ártatlanságban,
Megtarthatnám a tisztaságban,
A Kristus hív szolgálatjában,
Felkenettem a szent papságra.

Hamar engem hívtak Rómába,
A kardinálisok sarkos rangjába,
Fejedelme Erdélynek lettem,
Lépésimet ily gyorsan tettem.
................

Nem valék még igen sok idős,
Ah, csak harminchárom esztendős,
Éltemnek legszebb virágjában,
Örül halál mint prédájában.

Oh, vajon ki gondolta volna,
Hogy ily hamar éltem elmúlna,
Véletlenül történt halálom,
Utolérvén bágyadtság s álom.

Oh, váratlan, szomorú óra,
Nem adsz időt e földi jóra,
Rám köszönöd halál poharát,
És megveted éltem határát.

Mihály vajda csalfa szívével,
Kínálkozik igért kincsével,
Ki megfog, vagy fejemet veszi,
Azt örökre boldoggá teszi.

Kívánsága veszendő kincsnek,
Nagy rozsda az emberi szívnek,
És vesztette az én fejemet,
Ez végezte itten éltemet.

Te Pásztorbükk! Mely fejemről
Nevezetes lettél nevemről,
Itt szakasztád végét éltemnek,
S minden földi dicsőségemnek.

Magas hegyek, rengeteg erdők,
Széles bércek, sivatag mezők,
Hová futok a halál elől,
Nem rejthettek el ti az elől.
......................

Szentdomokos népe Rómával,
Béküljél meg a Szent Atyával,
Száz esztendőt fenntartó bőjttel,
Egynek vétke töröltetik el.

Így nem kiált bosszút én vérem,
Szent törvényét Úrnak ismerem,
Aki által folt itten vérem,
Bocsánatát az égből kérem.

Kivált kik most ide gyültetek,
Emlékezni rólam jöjjetek,
Imádsággal ha segíthettek,
Bő jutalmát mennyből veszitek.

Oh, Jézusom ki a keresztfán,
Megváltottál szent véred árán,
Sok jó voltod szívből hálálom,
Testem s lelkem néked ajánlom.

Add meg dícső feltámadásom,
Országodban veled lakásom,
Hogy áldjalak szent angyalokkal,
Imádjalak égi karokkal.

Oh, Mária könyörögj értünk,
Úr Jézusnál szólj mi helyettünk,
Hogy adja meg boldog életünk
Most és mennyben örökké, ÁMEN.