Moldvai dalcsokor

Én víg nem vagyok, szomorú vagyok,

Ha a babám nem láthatom mindjárt meghalok.

 

Édes fiam ne halj meg, inkább házasodjál meg,

Vedd el a bíró lányát, ő főz neked vacsorát.

 

Rongyos a ruhám, sátor az én palotám,

Nadrágomnak nincs feneke, ne szégyelld, babám.

 

Befagyott a tó, síkul a fakó,

Guzsalyosba kéne menni, nincs rajta patkó.

.........................................................................

Nem ettem én ma egyebet,

Nem ettem én ma egyebet,

Fekete retket s kenyeret,

Fekete retket s kenyeret.

 

Nincsen széna, nincsen abrak,

Nincsen széna, nincsen abrak,

Édes lovam, agyoncsaplak,

Édes lovam, agyoncsaplak.

 

Ne csapj agyon édes gazdám,

Ne csapj agyon édes gazdám,

Kitelelek árpaszalmán,

Kitelelek árpaszalmán.

.........................................................................

Mikor nekem Laci bátyám szépen hegedűlne,

A lányokból választanék egy szép kékszeműcskét,

Járnám véle ékesen,

Más nézné keservesen,

Kedves angyalom.

 

Királyné Nagyszeredában nem fér a bőrébe',

Mind azt gondolja magában, száz aranyat érne,

De én azt megcselekszem,

Hogy kendet elfelejtem,

Kedves angyalom.

.........................................................................

Odaki' az oldalba'

Egy malom s egy esztena.

Molnár őröl zab nélkül,

Túrót eszik só nélkül.

 

 

Szegény Anti kalapja,

Kilikadt az oldala,

Gyere rózsám varjad bé ,

S a túróval engedj bé .

 

Az én subám gallérja,

Túróval van gombolva,

Szalonnával bélelve,

Kendnek is jut belőle.

 

Odaki' a gödörbe,

Kilenc kutya dögölve,

Kilenc legény mellette,

Elindultak Klézsére.

 

Elindultak Klézsére,

Egy nagy zsákba beteszik,

Egy nagy zsákba beteszik,

S a hátukra felveszik.

 

S a hátukra felveszik,

Hol nem bírják leteszik,

Hol nem bírják leteszik,

Kihasítják, s megeszik.

.........................................................................

Hidegségen, zöld erdőben születtem,

Anyám sem volt, mégis felnevelkedtem.

Úgy felnőttem ihaj-haj,

Mint erdőben zöld rózsa ,

Szeretőm volt tízesztendős koromban.

 

Jaj, de szépen ragyognak a csillagok,

Kelj fel babám mert búcsúzni akarok.

Fel is kelek, ihaj-haj,

Mer' nem tudok aludni,

Szerettelek s el akarok búcsúzni.

 

Kicsi lovam térdig menyen e sárba,

S az én rózsám iszik e korcsomába'.

Igyál rózsám, ihaj-haj,

Míg a fogad elázik,

S a helyébe szőlőbokor virágzik.

 

Édesanyám kiállott a kapuba,

Ott síratja, hogy a fia katona.

Édesanyán, ihaj-haj,

Ne sírasson ingemet,

Menjen haza, nevelje az öcsémet.

 

Mert az öcsém nem katonának való,

Gyenge legény, megrúgja a huszár ló,

Úgy megrúgja, ihaj-haj,

Eltöri a jobb karját,

Nem lesz mivel megölelje rózsáját.