NépRajz


Lassú

||:Gyötör engem a szerelem, nem táplál,:||
||:árva szívem nyugodalmat nem talál.:||
||:Árva szívem nyugodalmat nem talál.:||
||:Ázom, ázom, azt gondoltam, hogy esik,:||
||:pedig csak a két bús szemem könnyezik.:||

Muzsikaszó hallatszik a cserjésben,
most viszik a rózsám az esketőre.
De szeretnék és is akkor ott lenni,
mikor a pap a rózsámat esketi.


Sok szép ünnepnapokat vígan megélhess

Napjaidat számlálni ne légyen terhes

Az ég harmatja szívedet újítsa

áldások árja házad borítsa.

 


Ablakomon bésütött a  holdvilág

Az én rózsám abban fésüli magát,

Göndör haját százfelé fújja a szél,

Köszönöm babám, hogy eddig szerettél.

 


Bujdosik az árva madár, nincsen párja,

Hát az én bús, árva szívem hogy ne fájna, ájnáná.....

 

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,

Ráléptem egy venyigére, venyigére,


Bujdosik az árva madár, nincsen párja,

Hát az én bús, árva szivem hogy ne fájna, ájnáná.....

 

Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,

Ráléptem egy venyigére, venyigére,


"Erdõ, erdõ, kerek erdõ..."
(Szék - Magyar vagy négyes)

Erdõ, erdõ, kerek erdõ,
De szép madár lakja kettõ,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.

Olyan piros, mint a vér,
Tõlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.

Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.